MEGVÁLTÓ!

 

  Szemetek az emberek! Vajon mi vezérel egy embert arra, hogy láncot tegyen egy kutyára? Sosem fogom megérteni. Én, aki gyermekkoromban egy öregember udvarán száguldoztam és rosszalkodtam pont akkor kaptam béklyót, amikor életem teljéhez érkeztem. Hát mit vétettem én az embereknek? Nem nyomorúságban nőttem fel és mindenem megvolt. Volt társam, egy csomó macska játszópajtásom és tyúkok, akiket nem bántottam, hanem vigyáztam rájuk egy udvaron….Sándorfalván. Az, akit szemem nyílásakor, tudatom kipattanásakor megpillantottam sűrűn láttam akkoriban, hiszen az öreggel ha kiültünk a kispadra mindig elnéztük ahogy füvet nyír, kocsibejárót igazít és bokrokat metsz. Néha átjött beszélgetni is. Főleg annak örültem, mikor a párja is megjelent, mert sosem hagyta ki, hogy meg ne simogassa a fejem. Igaz az öreg lassan járt, de ha produkáltam magam, kétlábon jártam mellette, akkor a zsebéből mindig előkerült valami finomság.

  Erre most ezt a büdös bőrnyakörvet kell viselnem és csörgő rabláncot vele. Én alapvetően szeretem az embereket. Még akkor is, ha szemetek. Szívesen odamennék, odarohannék, hogy kedveskedjem neki, hogy a kezére csókot nyomjak a nyelvemmel, hiszen Puli vagyok. Ez a szó pedig szabadságot, végtelen szabadságot is jelent…hiszen őseim bizonyára sokkal inkább ismerték a végtelen puszta horizontjának szabadságát, mint a rabigát. Nem haragszom rájuk, hiszen nem tudják mit cselekszenek…az, aki a Pulira láncot tesz megöli azt, amitől Puli. Megöli, mert elveszi azt, amitől a fajtám olyan. Furcsa dolog ez, hiszen pont azért lettem ilyen fékezhetetlenül szabad, mert az ember akarta így, hogy ilyen legyek…és pont az ember öli meg ezt.

  A szőrömet is az ember akarta, tette ilyenné és mintha mostmeg én lennék a hibás azért, mert önmagától csak úgy nem ápolódik és gondozódik, hanem összeáll. Összeáll, mint a nyál a számban, hiszen a jó szőrhöz jó étel kell elsősorban. Kenyérhéjon, krumplihéjon nem lesz olyan. Szemetek az emberek. Kíváncsi lennék, hogy mi különbség volna egy neandervölgyi ősember és egy mai civilizált ember között a kinézetét illetően, a hajukat tekintve, ha a mai ember sem fésülködne és nem mosakodna, nem menne fodrászhoz és nem nyiratkozna! Talán pont annyi, mint köztem és a fajtámat bemutató lexikonok képei között. Természetesen azért én, amit tudok megoldom magam, már amit ez a rövid lánc, amin élek enged. Ahhoz, hogy a WC használat ne jelentsen gondot a fenekemet ledörzsöltem…csak hogy a salakanyag gond nélkül távozhasson. Igen! Ezt magamnak kellett megoldanom…oda végzem a dolgom a lánc miatt ahol élek és ahol fekszem. Ahhoz, hogy a fülem ne gyulladjon be kitaláltam, hogy ha alaposan nekidörgölöm valaminek, akkor a szőr kikopik és nem pang benne a kosz…mármint a fülemben. Okos és találékony a Puli, még akkor is, ha láncra verik.

  Az összeállt szőröm viszont nagyon nehéz, mert nem szellőzik a bőröm. Ez azért is gond, mert a fogaimmal a bolhákat az összeállt szőrben nem tudom elkapni. Koszos vagyok, csapzott és büdös. Ráadásul bolhás is, ezért már nem simogatnak. Pedig igaz halványan, de még emlékszem, hogy az milyen. Meg is adnék érte mindent, de nem tudok…a lánc nem enged! Szabadlelkű, szárnyaló végtelen természetem először tépte a láncot, szaggatta, de már nem. A hiábavaló rángatás nem vezetett eredményre, ráadásul csak nekem lett rosszabb, mert belefáradt a nyakam. Tépelődésem jajveszékelő szűkölésbe, vonyításba csapott át, de az is hasztalan. Hasztalan, mert az ember nem hallotta meg…vagy ha hallotta is nem értette.

  Ez van…néhány négyzetméter, amit a lánc enged…ennyi jutott nekem, ezzel kell beérnem. De hiába reménykedem. Hiába, hisz a szőke lány sem jár már erre, aki idehozott. Néha látom, hogy a Land Rover befordul a kocsibejárón, de a lánc miatt a lányhoz nem rohanhatok. Mint most is…de már örülni sem merek, csak úgy visszafogottan, mert bár a furgon megérkezett, de kitudja egyátalán ide jönnek-e…

  Valami furcsa illatot érzek, ahogy az idegenek a közelembe léptek. Nem is tudom Puli fejjel ezt megfogalmazni…de talán a bizalomé és a szereteté…derégen is éreztem ezt az illatot. És képzeljétek! Így ahogy vagyok…tetvesen, büdösen és bolhásan egy csók csattant a homlokomon. Ekkor eszembe jutott! Dehisz ez ő! Ő az, aki mikor átjött az oreghez, akkor sosem mulasztott el megcirógatni. Hát hogy kerülsz ide? Mit kerestek itt? Ne sírj…mert énis sírok…oly régen láttalak benneteket! Tudom nem vagyok túlságosan az alkalomhoz méltó, hiszen így élek ilyen körülmények között és még megmutatni sem tudom…mivel köszönhetném ezt meg, a látogatást, hogy eljöttetek? Több, mint egy évet vártam már arra a pillanatra, hogy egy ember nyakába borulhassak és örülök, hogy ti vagytok azok!

  Nem merem mondani…talán a férfi…hiszen tudom ő képes egy Puli szeméből olvasni…talán ő érti a pillantásom. VIGYETEK EL INNEN! EL INNEN! Nem kérem, hiszen én nem kérek már semmit csak azt szeretném, ha a gondjaimtól megszabadítanátok. Nehéz a szőröm így összeállva, ragad és a bolhák is bántanak. Kicsit szakadt vagyok, mindössze alig több, mint 6 kiló, de az étvágyam az jó. De talán hiába, hiába mondom a szememmel a férfinak is…elfordul, még köp is egyet és a kerítéshez gyalogol. Ilyen szörnyű látvány vagyok. Érzem a levegőben azt a pattanásig feszült hangulatot…most mi történik?

  Hiába vagy Pulihoz értő és hiába vagy jószándékú. Hidd el…szemetek az emberek…én tudom! Legalábbis a legtöbbjük. Ennek ellenére ne szidd az Istent…még akkor sem, ha ilyen látvány vagyok. Látom férfi létedre a szemedbe neked is könny tolult, de ne folytasd mert én sírni nem tudok. Csapsz egyet? Ez mit jelent? Az izom miért reszket az arcodon? Itt a gazdám! A mostani gazdám….ő az! Én érzem, hogy mit akarsz, mit szeretnél, de kérlek…én a Puli…hogy ne tedd! Ne bántsd! Ne bántsd őket, hisz nem tudják mit cselekszenek! Nem értenek hozzá és nem tudják mi az a Puli….fogalmuk sincs milyen kincs van a kezükben így nem értékelik.

  Talán a megváltó vezérelt titeket erre, vagy valami tudat alatti érzés, de lényeg az, hogy itt vagytok. Félek rövid ideig maradtok, ezért örülök a pillanatnak és mindenét kihasználom. Büdös vagyok, koszos tudom, de tartok tőle, hogy hamar elmentek, ezért bújok. Vagy mégsem? Te leveszed a láncot rólam? Dejó….és még azt a tapadós bőrnyakörvet is. Szépen odadobtad az akáckaró tövéhez…igen…egész megalázó volt. Remélem nem csak azért tetted, hogy egy kis időre a nyakadba borulhassak. Látom én…a férfiember befelé sír, de látom, hiszen összeszorultak ajkaid.

  Most már….így az autóban biztos vagyok benne, hogy a megváltó küldött titeket hozzám…nyugodt vagyok! Nem tudom hová visztek, nem tudom merre tartunk az autóval, de a rabigámból megszabadítottatok. Jó érzés ez, felemelő és megnyugtató. Tudjátok Puli vagyok, olyan, aki ezt ösztönösen érzi…és biztos vagyok benne, hogy az utunk csakis jó felé tart. Az utam. Sokmindenen mentem keresztül, de a legrosszabb ez volt, ez az egy év…bízom az emberekben, még akkor is, ha a legtöbben szemetek, hogy mostantól csak jódolgok jönnek. Annak kell jönni, mert úgy érzem megfizettem érte…a sorsommal nagyon.